Az 1960-as, 70-es években még több százan laktak a belső-somogyi Kakpusztán, volt itt iskola, művelődési ház, kocsma, fűrésztelep, és még focipálya is saját csapattal. Mára azonban a természet teljesen visszahódította magának a területet. Egy Kakpusztán felnőtt tanúval és a hely történetét könyvben is feldolgozó hagyományőrzővel jártuk be a környéket.
Néhány kilométerre volt egymástól a Tolnai-dombság szélén, a Mezőföldön Illyés Gyula szülőháza és Lázár Ervin gyerekkorának színhelye, mára azonban már csak hűlt helye maradt mindkettőnek. Az írók művein keresztül azonban tovább él Rácegres, ahol a „puszták népe” élt, és ahol a Négyszögletű kerek erdő csodái történtek.
A 19. században az ország egyik legismertebb üveggyártó üzeme működött Bükkszentkereszttől nem messze, a festői völgyben az erdő mélyén. Egy pince és két ház romjai, az egyikben egy búbos kemence, valamint egy kút és egy kis temető – ennyi maradt az üzemből és a köré felépült, egykori településből.
A szlovák határ mellett, az aggteleki dombok között bújt meg valaha az a falu, amelynek lakóit tulajdonképpen Horthy Miklós hobbija miatt telepítették ki. Házaik helyén ma temetői keresztekre hasonlító jelzés mutatja, hova vitték őket, de az egykori iskola épülete beavatja az erre tévedt vándort a település különleges múltjába.
A Bakony északi lankái között bújik meg az egykor nagy szőlő- és gyümölcsültetvényekkel teli Zsörk, amelyben még az 1990-es évek elején is laktak, mára azonban teljesen elnéptelenedett. Kis temploma azonban évente egyszer, pár órára még mindig életet lehel a faluba.
A Gánt melletti erdőben egy kis temető emlékeztet arra, hogy itt valaha település volt. Sírkeresztjeinek többségén ugyanaz a dátum szerepel: 1945. március 16. Ekkor lőtték le a szovjet katonák a Kápolnapusztán talált szinte összes férfit. A cikk a hazai eltűnt falvakról szóló sorozatunk első írása.
